Felkészülés, terepviszonyok

Ez a túra elsősorban azoknak szól, akik redszeresen túráznak és már rendelkeznek némi magashegyi gyalogtúra-, illetve hegymászó tapasztalattal. Fontos a szédülésmentesség és a magabiztos mozgáskoordináció.
Mindenképpen bejáratott felszerelést vigyél magaddal. Lehetőleg ne itt próbáld ki először a túrazsákodat sem. :)
Általában nem a napi táv hossza okozza a nehézséget, hanem a jelentős szintkülönbségek, a táska súlya és a meleg. Délelőtt kb. 10 óráig még nem annyira erős a nap, a továbbiakban átlagosan 35-40 °C körül mozog a hőmérséklet (nyár közepén, napon). Ez persze attól is függ, hogy éppen mennyire felhős az ég. Egészen késő délutánig, - akár 17-18 óráig - erősen süthet a nap.

A legjobb módszer a felkészüléshez - a rendszeres túrázáson kívül - a futás és/vagy tájfutás. Készülj fel alaposan mind fizikailag mind lelkileg!

A képeken is jól látszik, hogy az út jelentős része köves. Ezért szinte folymatos figyelmet igényel, hogy hogyan-hova lépsz. Ami táskával a hátadon nem mindig könnyű. Egy rossz lépés akár a túra végét is jelentheti, nem beszélve arról, hogy súlyosabb sérülés esetén csak mentőhelikopterrel tudnak lehozni a hegyekből. Tehát érdemes biztosítást kötni.

A hegyekben nagyon gyorsan változhat az időjárás, esőt vagy erős szelet hozva. Másrészt a növekvő felhőzet megis nehezítheti a tájékozódást.

Az északi rész egyes szakaszain kapaszkodó lánc segíti a sziklamászást. Ezek jó állapotban voltak.

A PNR által megadott menetidőkhöz még hozzátenném, hogy valószínűleg nem 20kg-os túrazsák cipeléséhez számították... Ugyanis voltak olyan szakaszok, amit mi közel dupla annyi idő alatt tudtunk csak teljesíteni. Bár később olyan is előfordult, hogy a menetidőnél gyorsabbak voltunk. Lehet, hogy csak edződni kellett? ;)

Kellő megfontolással választhatjuk azt az opciót is, hogy az élelmiszer jelentős részét a menedékházaknál vásároljuk meg, és csak a legszükségesebbeket tartjuk magunknál. Ezzel ugyanis leminimalizálhatjuk a táskánk súlyát.

Egy kedves túratárstól kaptam az alábbi leírást, mely hasznos tanácsokat tartalmaz lúdtalpasoknak:

"Akinek bokasüllyedése van, az ne gondolja, hogy a lúdtalpbetét szorgalmas hordása segít a túrán, a lúdtalpbetétet ui. arra találták ki, hogy amikor a talp teljes felületén a földön van, akkor feltámasztja a boltozatot és ezzel tehermentesíti a bokaszalagokat. A GR20-on ezzel szemben szinte mindig valami rücsökre lép az ember, ami a talpat csak egy pontban támasztja alá, a teljes testsúlyt plusz a hátizsákot tehát a bokaszalagoknak kell tartaniuk, miközben függőlegesen próbálják tartani a bokát. Mivel a túra folyamatos, igen intenzív igénybevételt jelent, a szalagok nem tudnak regenerálódni, így maradandó károsodást is szenvedhetnek a túlerőltetés miatt. Ezen sajnos az sem segít, ha előzőleg sokat túrázunk telitalpas hazai terepeken. Ötletek ennek elkerülésére:

- Fémbetétes bokarögzítő, bár nem látom, hogy ezt hogyan lehetne összeegyeztetni a bakanccsal, hogy ne törjön.

- Állítólag a bokasüllyedéses gyorskorcsolyázók csinálják azt, hogy egy széles ragszalagot átvezetnek bokacsonttól bokacsontig a talp alatt, majd körberagasztják egy másikkal a boka körül, ami valamelyest tehermentesítheti a szalagokat.

- Előzetes erősítés: vannak ortopédiai ülőpárnák (pl. http://www.gyogyaszati.hu/termekek.php?id=158, a felfújható, kerek példányokra gondolok), amelyeket a gyógytornászok is előszeretettel használnak sérült bokaszalagok visszaerősítésére. Meg kell találni a párnának azt a keménységét, amikor a leglabilisabb rajta megállni fél lábon és lábanként 5-10 percet kell rajta "balettozni", természetesen kapaszkodás nélkül. Értsd: megállni féllábon; térdemelés előre, majd vissza; térdemelés előre, vízszintesen kivinni oldalra, majd vissza; mérlegállás stb. A lényeg, hogy az a boka, amelyiken állunk, állandóan kompenzálja a billegést, ennek érdekében a szalagok folyamatosan dolgoznak. (Természetesen fokozatosan kell elkezdeni.) Napi gyakorlás mellet is 1-2 hónapot rá kell szánni erre."